A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túra. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. március 17., péntek

348. kép

 

Már korábban volt egy elhatározás, aztán ma reggel (annyira nem is) hirtelen elhatározás: Járok egy jót Kolodko Mihály miniszobrai után. És ha már járok, fényképezőgépet is viszek. És lőn. Azt tudtam, hogy az én tempómmal egy nap kevés lesz, ezért nem is törekedtem a teljes (budapesti) lista "begyűjtésére". Kinéztem a belváros egymáshoz közeli kis szobrocskáit, és a telefon segítségével (egy kis térképes segítség) megjártam őket.

Sorban a következők voltak:

Ferenc József a hídon
Lecsó a híd alatt
Főkukac a rakparton
Rubik kockája a rakparton
Fáradt tank a rakparton
"Egyszer volt Budán kutyavásár" a Batthyány utcában
Mekk Elek a Moszkva téren
Öngyilkos mókus a Falk Miksa utcában
Lili Simpson a Jászai Mari téren (ez nem lett meg, valószínűleg ellopták)
Holdjáró a Hold utcánál
Fejsze a Szabadság téren
Usanka a Szabadság téren (ez sem lett meg, de nem véletlen, egy kö...ög politikus fejszével kiütötte, helyette lett a Fejsze...)
Breki a Szabadság téren
Süsü és Bodrogi a Szabadság téren (ez sem lett meg, valószínűleg ellopták).

Szóval lesz még folytatás.

Megtisztelsz, ha a többi képemet is megnézed, ide kattintva.





2022. július 21., csütörtök

335. kép

 

Megjöttünk. Eltöltöttünk pár napot a Mátrában, kirándulással, geoládázással, wellnessel. Azt nem gondoltam volna a szállás lefoglalásakor, hogy az év egyik legmelegebb időszakában leszünk ott. Azt reméltem, hogy esni nem fog, és pár kisebb-nagyobb túrát meg tudunk csinálni. Ez utóbbi eleje (mármint hogy esni nem fog) az bejött. Csináltunk is pár túrát, de néha azért elég húzós volt a bőven 30 fok feletti hőmérsékletnek köszönhetően. Mindenesetre délutánonként a wellness medence bugyborékai, vízsugarai jól estek, a tiltakozó izmainkat helyrerázták, kellemesen tespedve a gravitáció hatásait orvosolták. Mellesleg Mátraszentimre az ország legmagasabban fekvő települése (egy kis "csalással", merthogy Galyatető is a falu része, és igazából az a legmagasabban fekvő település).

(Galyatető is megvolt, és ráadásul a Kékes is.)

Lehet, hogy lesznek még további részek is, de az is lehet, hogy a kirándulás/nyaralás részleteit az alábbi linken fogom bővebben kifejteni. 

A kirándulás többi képe ide kattintva érhető el. 

Az összes többi kép meg ide kattintva böngészhető.

2019. december 24., kedd

261. kép

Ez a bakancs aznap reggel még újnak, szinte használatlannak számított. Aztán jött a Kalica-tető, illetve az oda vezető út. A képen látható állapot már egy konszolidált, rendezett képet mutat. a felfelé vezető kék háromszög út teljesen felázott, agyagos út volt. El is határoztuk, hogy nem azon megyünk le, hanem a kék sávon (OKT). Nem volt jó ötlet. Ugyan olyan felázott, agyagos, sáros út volt, de legalább jóval hosszabb. Mindegy volt, nem érte meg megfordulni, inkább az út mellett, a fák között mentünk. De bőven megérte. Jól megnéztük felülről az Upponyi szorost, a környéket, és élveztük a napsütést. Sem előtte nap, sem a következő napokon nem láttunk napot, csak esőfelhőket, esőt. Mázlink volt a megfelelő időpont kiválasztásával.
Ha valaki arra jár, ne hagyja ki, nagyon jó túra, nem megerőltető, és a kilátás mindent megér.

A kirándulásról, "telelésről" (Dédestapolcsány, Aggtelek) további képek itt.

(Ha már beállt az új NAS, mindenféle szolgáltatásokkal...)

2019. december 23., hétfő

260. kép

Most, hogy közeleg a karácsony, én is közzéteszek egy képet, a témába vágót. (A napokban lesz még poszt, nagyon jó volt a telelés, a kirándulás.)
Az úgy volt, hogy elmentünk pár napra Északra. Történetesen Dédestapolcsányba. Nagyon nem kell szégyenlened magad, ha fogalmad sincs, hol is van ez a település, és miről is kellene ismerned. Ezt lapozzuk is át, ha nagyon érdekel, olvass utána a Wikipédián.
De így még sosem voltunk wellness szállóban, mint most.
A "nyaralásunk" utolsó napján (mármint a teljes napon, nem, amikor indultunk haza) mi voltunk a szálló egyetlen vendégei.  És nem egy olyan kis szállót képzelj el, amiben van 2 szoba összesen. 20-30 szobából tényleg csak mi használtunk egyet, a többi üresen állt. Élmény volt így a wellness részleget használni, és a vacsorának is volt így egy hangulata.
Szerintem többé ilyenben nem lesz részünk, de örülök, hogy az életben volt egy ilyen eset is.



A többi képet megnézheted itt.Ha megteszed, kérlek jelezd felém...

2019. október 28., hétfő

259. kép

Megint egy kirándulás, kicsit több szinttel, kicsit több gyaloglással, kicsit több "bátorsággal". A térdfájdalom jelentem elmúlt, simán bírtam a túrát. Ma azért a vádlimban éreztem a mozgást, de ez szinte kellemes. Az ősz egyik utolsó rendkívül kellemes napján megmásztuk a Pilis legmagasabb csúcsát, a Pilist, megnéztük a kilátót, azaz mit megnéztük, arra is felmásztunk. Az ősz azért nyomokban ott volt, a pára erősen korlátozta a kilátást, de így is szép volt.
A kép, az az ívek-vonalak-fények-árnyékok játéka, ha vártunk volna még, határozottabb is lehetett volna, de ez van. Azért érdekes.
És meglett további 5 geoláda is.

2018. november 3., szombat

243. kép

Olyan már volt, hogy október 23-a környékén rövidujjúban voltam kinn a szabadban (igaz másnapra leesett az első hó). De olyanra nem emlékszem, hogy november 3-án, a Bakonyban, pólóban sétálva még melegem is legyen. Na ez ma megtörtént. Geoládázós őszi túra (inkább kirándulás), jó levegő, napfény, meleg, szép erdő, meg egy rakat nosztalgia. Megérte kimozdulni.

2017. október 15., vasárnap

214. kép


Későőszi "színtúra" nagyjából az Országos Kék nyomvonalán. a Vértes kevéssé ismert részeibe mentünk, némi geoláda-keresésre. Valamint őszi színekre vadászva. Tulajdonképpen minden meglett. Lett őszi szín is, geoláda is, túra is. Az idő meg megfelelő volt, szinte meleg. Egy pólónál többre nem is volt szükség. Viszont a végére azért kiderült, hogy a kondícióval vannak problémák. Holnap reggel azt hiszem jobban fogom érezni..

2016. november 6., vasárnap

196. kép

Még mindig a pénteki kirándulás, talán mert még érzem a lábamban azt a 20 km-t. Legalábbis elinduláskor be kell még járatódni, aztán jól van minden. Szóval ez a látvány a Prédikálószékről. Bele kellett nyúlnom a képbe, mivel elég párás volt az idő, valahogy "le kellett vennem" a ködöt. Így sikerült. A kilátó is új, 2 hete adták át, még jó állapotban van.

2016. november 5., szombat

195. kép

Kirándultunk "egy kicsit" tegnap. Volt benne egy jó adag eltévelyedés is, a GPS nem állt a helyzet magaslatán (túl hideg lett neki, nem volt képes feldolgozni a térképet), de miután jó irányba fordultunk, és a műszert a kezembe vettem melengetni, a térkép is visszatért. Napnyugta után értünk vissza a kocsihoz, szóval izgis volt egy totál vadidegen területen bóklászni. Hideg is volt - ezt a GPS is a tudatomra adta - a Nap se sütött ki olyan nagyon, de amíg felfelé haladtunk, nem fáztunk. (Tulajdonképpen mindenemből folyt a víz...) Aztán a gerincen igen csak hideg lett ;-)
Rendkívül szép volt a táj, elég kemény volt a túra is, nekünk puhányoknak különösen. De megérte.
Mivel végig párás volt, ezt nem tudtam a képeken kompenzálni, ezért ez a kép lett. 
Visegrádi-hegység, Vadálló-kövek, Prédikálószék.

2016. március 20., vasárnap

177. kép

Volt ma egy kis túra, a Velencei-hegységben. Titokban kökörcsint akartam fényképezni. Eleinte kicsit fújt a szél, borult is volt az ég, illetve olyan semmilyen színű. Aztán menet közben minden kiderült. Meleg is lett, a vártnál is nagyobbat jártam. (9 km lett, meg egy kis plusz.) Jól le is járattam magam, nem gondoltam volna, hogy tél végére ennyire semmi kondícióm van. Vissza a kökörcsinekre. eleinte semmi. Aztán továbbra is semmi. Már a hazafelé szakaszt jártam, és már fáradt is voltam, amikor tettem egy kis kanyart, a Kis-Cipó felé. Az utolsó métereken láttam, hogy nyertem! Rengeteg kökörcsin volt ott -  és az egész úton csak ott.
Aztán tényleg a kocsi előtti utolsó métereken a fakutya, és egy lepke.

2012. augusztus 18., szombat

110. kép

Szabi utolsó hétköznapja, és egy hirtelen felindulásból elkövetett túra Csákvárra, a tanösvényre. Kellett is mozogni, mert már elég sokat voltunk mozdulatlanok, meg a friss levegő és a napsütés is csábított. Aztán az emelkedő végén rá kellett jönnünk, hogy a kondíció a kocsinál maradt. Némi pihegés, erőátcsoportosítás után tovább. A Vértes továbbra is jó túrahely, sok csendes helye van, ahonnan még a kilátás is elég jó. (Kissé párás volt az idő, így szép panorámát nem tudtam csinálni.) A második pokrócos pihenőnél látogatott meg minket a képen szereplő modell.

2010. november 16., kedd

62. kép


Nem itt voltam a hétvégén, de volt ezzel is kapcsolat, igaz csak telefonos. De ki kellene már menni megint, körül kellene nézni. Régen többet jártam ide, de egyre kevesebb az idő az ilyen fajta szórakozásokra. Ha viszont van idő, maradéktalanul kihasználjuk. A kondi, csak a kondi az, ami jól jönne néha. Most meg marad a másnapi jajgatás, masszírozás. De akkor is megéri. Sóstó, Székesfehérvár, Kócsag-torony.