Hold-kór (megint...). Mert olyan természetesnek vesszük, hogy ott van, olyan, amilyen, és kész. Pedig... Mindenesetre nekem továbbra is tetszik.
A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.
A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.
Holdkorszak. Hold-kór szak? Mindegy. Terminátor részlet. Megint sikerült szétfagyni, de megint megérte. Csak a szél ne lett volna, néha jól berázta a cuccot, lett is remegés rendesen. De a levegő tiszta volt. Kimenjek ma is? Lenne mit lőni, lenne mit gyakorolni, próbálgatni. Csak ne lenne olyan hideg... Nagyon várom már a melegebb időt.
A többi képeket Fotófelhő megnézni.
Holdkór van. Meg tesztelés, tanulás, próbálgatás, mérgelődés (na jó, ez annyira nem jellemző, csak ugye betanulási fázis van), újrapróbálkozás, reménykedés, szétfagyás.
Azért csak megérte tegnap délután is cidrizni. Annyira nem lett rossz, és igenis bele lehet szeretni a Hold felszínébe. Még akkor is, amikor nem is színes. Kicsit érdekes belegondolni, hogy valószínűleg a Föld felszíne is ilyen lenne, ha nem lenne légkör meg víz. Az erózió munkája óriási.
Persze megyek még ki nézelődni, próbálkozni, tanulni. Meg szétfagyni. ;-)
A többi képeimet ide kattintva lehet elérni.
Ma esti kép. Jól kiválasztottam a témát, a Válságok tengere (Mare Crisium). Holott tudomásom szerint semmi válság (mármint a személyes körömben). Na jó, baromi hideg volt, meg még tanulom is az új technikát, ami okozott némi idegeskedést, de összességében azért elégedett vagyok. A Hold lenyűgöző...
További képek ide kattintva érhetők el.
Ragyás szomszéd, meg az új cső. Kissé több részlet, kissé látványosabb mozgás (na jó, nem kissé, jelentősen), fantasztikus alakzatok. Újból indul a Holdkór. szabad szemmel így nem is látszik, a távcsőhöz oda lehet tapadni. És csak nézni, nézni, nézni. Nem, a kráterek még nem köszönnek vissza, nevüket sem tudom, de érdekes látvány, nem lehet betelni vele. Itt van a szemünk előtt. Galilei mit érezhetett, amikor távcsövével először megnézte a Holdat?