A következő címkéjű bejegyzések mutatása: asztrofotó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: asztrofotó. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. március 6., szerda

371. kép

 

Ez a kép sem a  minősége miatt került ide, hanem azért, ami rajta van. Az Orion csillagkép igen sok érdekes "kiegészítőt" tartalmaz, csak nem minden látszik szabad szemmel. A technika segít előcsalogatni ezeket. Van amihez több kell (és ezen a képen is 2 olyan dolog van, amihez több kell), van amihez kevesebb. Akkor mit is kell nézni? Egyrészt a Láng-köd (érdeklődőknek: NGC2024) az Alnitak (Orion-öv legalsó nagy csillaga) mellett - ezt azért kicsit egyszerűbb észrevenni kisebb távcsővel is  - másrészt nagyon halványan, szinte felismerhetetlenül, de azért ott van, a Lófej-köd. Na ez utóbbi az, ami miatt felkerült ez a kép ide, annak ellenére, hogy technikailag nem jó. De minden kezdet nehéz, és eddig úgy gondoltam, ezt nekem reménytelen valaha is fotózni, erre tessék, csak meglett. Motivációt mindenesetre kaptam. Viszont egy darabig valószínűleg jegelnem kell, mivel az Orion lassan láthatatlanná válik a következő télig.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

2023. augusztus 15., kedd

359. kép

 

Hosszas rákészülés,. hosszas előkészítés, tanulási folyamat, rengeteg idő, valamint némi elszántság a technika mellett meghozta a gyümölcsét. Végre elkaptam Andromédát! Majd' egy óra volt, mire sikerült mindent rendesen beállítani, nagyjából a megfelelő helyre állítani (nem volt könnyű, a fényképezőgép keresőjében nagyjából semmi nem látszott - egyszer majd leírom - ha érdekel - hogyan oldottam meg). Az utómunka ma reggel készült el,  és a vártnál sokkal jobb lett az eredmény. (Ha jól megnézed a képet, Androméda 2 kísérő galaxisa is látszik.) A kertben töltött éjszaka amúgy is megér pár misét...

Szóval végre, sikerült egy elfogadható asztrofotót csinálni.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

2022. július 26., kedd

338. kép

 

Akkor egy kis "műhelytitok", meg egy kis filozofálás a valóságról, illúzióról,  becsapásról. A kép bal   oldalán van az, ami a fényképezőgépről "lejön". Már azon is több látszik,  mint szabad szemmel. Nem sokkal ugyan, de mégis több. Mármint onnan, ahonnan én fotózom a Tejutat. Vannak ennél a helynél kevésbé fényszennyezett helyek is, de ahhoz utazni kell, nem keveset. Olyan jó 40 km-t. Aztán meg vissza. Ez a része is érdekes, hozzáad valamit a kép elkészítésének érzéséhez, de egyelőre még nem települtem ki. Majd egyszer azt is, de most lusta (igazából kissé fáradt) voltam. Szóval Fehérvár fényei azért jelentősen tompítják a Tejút érzékelhetőségét. De most a kép jobb oldala: ennyit "javít" az utómunka. Vagy hamisít? Vagy tesz hozzá? Vagy akkor most mi is az igazi? Mi is az, amit az elektronika gondol oda? Vagy ott is van, csak segít láthatóvá tenni? Vagy...? Vagy... . Vagy. Mindig kétségek között vagyok, hogy az asztrofotó az becsapás, avagy mégsem? Egy biztos, szabad szemmel sosem lesz olyan a látvány, mint a kép jobb oldalán. Még a legkevésbé fényszennyezett helyről nézve sem. Rengeteg asztrofotós videót néztem meg, csináltam én is elég jó Hold fotót, de mindegyiknél a munka jelentős részét teszi ki az utómunka, amely során azt a képet kapjuk, amit szeretnénk látni, és nem azt, ami tényleg látszik. Az ember már csak ilyen?

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

2022. július 23., szombat

336. kép


 Tegnap esti "csillagászat" egyik eredménye. A jelenlegi technikámmal körülbelül ez a maximum, bár benne van a légkör nyugtalansága is. Hogy mitől lett ilyen színű (pedig elég sok utómunka van benne, az eredeti ennél sokkal gyalázatosabb), nem tudom. Talán egyszer egy jóval hűvösebb, hidegfront utáni éjszaka jobb eredményt hoz, majd meglátjuk. Nem adom fel. Még. (Az ugye megvan, hogy a fotózás egyik legfrusztrálóbb ága az asztrofotózás, és még elég költséges is.)

A többi képemet ide kattintva nézheted meg.

2022. február 6., vasárnap

322. kép

 

Megint egy "nemjó" kép, de ez lesz majd az ilyen-volt-ilyen-lett ilyenvolt része. Végülis majdnem minden egy hosszú tanulási folyamat része. Nagyjából sejtem, mit kellett volna máshogy állítanom, lehet, hogy a felszerelésben is vannak hibák, de nem lehet mindent egyszerre. Különbenis, én csináltam, nekem tetszik. Hogy mi ez a paca? Az Orion csillagkép nagy köde. Némi fagyoskodás árán. Ha kicsit jobban utána akarsz nézni, Messier M42 néven is megtalálod, egymilliószor jobb képek kíséretében. De mint írtam, ez az enyém. Nem lehetetlen, hogy indítok egy új blogot a saját asztrós képeimmel, esetleg leírással (pontosan inkább annak a folyamatnak a leírásával, hogy mit és hogyan csináltam).

A többi képemet ide kattintva nézheted meg.

2016. február 7., vasárnap

174. kép


Ami rendhagyó módon nem is egy kép, hanem mindjárt kettő.
A második kép a múltkori kép "utánlövése", azaz ismét az Orion-köd (M42). Csak most egy kicsit jobban odafigyeltem a technikára. Kevésbé mozdult be. és az Örion öve is a képen van (csak hogy ha valaki kedvet kap megkeresni a ködöt, könnyebben be tudja tájolni). A köd egy sima távcsővel is látható, nem kell hozzá csillagászati felszerelés.
Aztán az első kép: a Nagy kutya csillagkép 2 csillaga (a nagyon fényes Sirius, és a Mirzam, ami egyáltalán nem fényes, a Siriustól jobbra, a kép jobb széléhez közel). Ami miatt a kép készült, az az M41-es csillaghalmaz. (Halványan rajta van a képen, a Siriustól lefelé, a kép bal alsó sarka közelében.) Szabad szemmel nem is láttam, de még a kis távcsővel sem. Bosszankodtam is egy kicsit, hogy nem sikerült észrevenni. Aztán az elkészült képen azért egész jól kivehető. Sajnos az idő is egy kicsit megváltozott az Orion és a Sirius fényképezése között - az Orion készült korábban, utána halványan befelhősödött, ezért is lett a Siriusnak olyan nagy udvara. Sebaj, majd legközelebb.
Egész buli ez a csillagfotózás. Vannak még ötleteim.

2016. január 30., szombat

173. kép

2 napi "munka", keresgélés, mérgelődés, elátkozás, aztán a végén egy rácsodálkozás. Tegnap tiszta volt az ég, kitettem a gépet a párkányra (közben remegtem, részben a hidegtől, részben meg attól, hogy az egész cucc állványostól lezúg), és exponáltam. (Na jó, célzás után.) Nagyjából tudtam, mit szeretnék, de az eredmény - mégha igen messze van a tökéletestől, de még az elfogadhatótól is - azért engem is meglepett.
A képen az a "paca" az M42-es objektum, polgári nevén az Orion-köd. Mindezt egy normál objektívvel, mindenféle mechanika nélkül, több képből összerakva. Mondhatni kedvet kaptam az asztrofotózáshoz.