100. kép

Kivételesen nem kép, hanem képsorozat. Ha már 100.

Na mi van itt? Jól elbújt. A hangja vezetett hozzá, még nagyon fiatal, tapasztalatlan volt. Hangosan kiabált. A pár kerttel odébb lakó gyöngytyúk enyhén idegesítő, furcsa hangja mellett tűnt fel z ő hívóhangja is. Először nem is tudtam, mire véljem, de nagyon izgatott, mi is lehet ez. Aztán a hangot követve a szomszédos területen megtaláltam. Ahogy elkezdtem közelíteni, elhallgatott, de már későn. Óvatosan, lassan közelítettem a hang legutóbbi forrása felé, és egyszer csak megláttam.

Ijedten nézett rám, és teljesen mozdulatlanul állt. Ekkor már tudtam, ki is ő. Nem közelítettem tovább, nehogy elugorjon, illetve nehogy túl közel kerüljek hozzá, ami miatt az anyja később magára hagyná. Maradt a közel 2 méteres távolság, de azért kicsit oldalról is le szerettem volna fényképezni.

Továbbra is mozdulatlanul állt, és hagyta, hogy fényképezzem.

Néhány kép után visszavonultam. Egyszer kora délután láttam az anyját is. A kertben volt egy kis dolog, mikor felértem, láttam elugrani őzmamát. Ezek szerint visszatért a gidához. Talán jó helye lesz itt. Sokan nem járnak erre. Örültem, hogy végre láttam egy gidát természetes körülmények között is.