140. kép

Tegnap esti szerzemény. Megint a kapu előtt. Későn, már sötétben értünk haza, ez a kis jószág meg ott nyivákolt a kapunál. Koszlott is, félig vak is, meg a végletekig lesoványodott. Persze, hogy felvittük. Én meg rohantam alomért meg kajáért. A szeme gennyes, összeragadt, a bordái kilátszanak. Az éjszakát túlélte, de a reggeli teljesítménye alapján nem sokat adtam volna az életéért. Hála E.  gondoskodásának, mostanra mintha visszatérne belé a lélek. Biztosat majd egy hét múlva. Természetesen meg fogjuk hirdetni, mert nem szobába való, kell neki a mozgástér. Csak térjen magához egy kicsit.