75. kép

A kép, ami majdnem nem készült el. Reggel észrevettem, hogy koszos a szenzor. (Digitális tükörreflexes gépek átka.) Gondoltam megpucolom. A lefújás nem segített, jött a nedves tisztítás. Soha nem csináltam még úgy, mint ma: rácseppentettem a folyadékot a szenzorra. Senki ne csinálja utánam, a következő óra tiszta stressz volt. A folyadék az érzékelő szűrője alá folyt, és teljesen elfoltosította a felületet. Ami nem is akart onnan eltűnni. Már a szenzorcsere képe villant be elém, ami ugye nem két fillér. Aztán hosszas szárítgatások, elmormolt fohászok és vudu átkok után azért mégiscsak foltmentes lett az érzékelő. Lehetett fotózni újból.
Délután a madarak is kaptak friss diót, de ellentétben a korábbi módszerrel, nem tisztítva, hanem csak úgy natúrban. Bejött, így sokkal több időt töltenek az etetőn, mint eddig. Meg kell dolgozni a napi betevőért... A kis kékek voltak az éhesebbek és a bátrabbak, a széncinkék alig töltöttek el időt, de szotyit azért ők is vittek magukkal. A tengelicek csak a cinkegolyóra merészkedtek ma fel.