384. kép

 

Csaltam, ez a kép több képből lett összerakva. De maga a madár az fenséges. A hangja mint a sasé - már ahogy általában elképzeljük a sas vijjogását. De mégsem sas, hanem egerészölyv.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

383. kép

 

 

Lassan kevesebben vannak azok, akik nem fotózták ezt az üstököst. Én sem először teszek   közzé képet (másodszor... de valószínűleg utoljára, mivel a legközelebbi látogatását már nagy valószínűséggel nem fogom  látni, csekély 80 000 év múlva). Ez a kép kicsit jobban a technikára koncentrálódva készült, 20x15 másodperc expozíciós idővel készült képből összerakva - ha valakinek mond ez valamit. Gárdony, hajóállomás. Ja, szabad szemmel én már nem láttam, csak a fényképezőgép kijelzőjén volt kivehető.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

Update: a képet kicseréltem egy jobb változatra...

382. kép

 Végre elmentek a felhők, és lehetett fotózni az üstököst. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy szabad szemmel alig látható, és én már fel is adtam, hogy elkapjam. Jóval lejjebb kerestem, és a horizontnál voltak felhők is. De szerencsére nem egyedül voltam, így volt, aki  látott is, nem csak nézett.. Köszönöm!)

A Neowise üstökös szerintem jóval határozottabban látszott,  de azért sajnáltam volna, ha ez nem lett volna meg... Nehéz lett volna kivárni azt a 80 000 évet, amíg újból erre jár. Biztos  lesznek még üstökösök, amik megfigyelhetőek lesznek, de élmény mindegyik.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

381. kép

 

Teljesen begőzölt. Ahogy elindult. Meg kihaladt az állomásról. Régi dicsőségében. Egykor csak ilyenek voltak. Most meg ha feltűnik egy, biztos sokan felkapják a fejüket. Mint ahogy ma is történt. Rengetegen voltak rá kíváncsiak, nem is találtam megfelelő pozíciót a fotóhoz, de tulajdonképpen sebaj.(Jó tudni, hogy vannak más megszállottak is.) Tele volt az állomás, rengetegen voltak a peronon. MAjd' egy órát állt itt, "tankolt" - azaz vizet vett fel, jellemzően már nem áll rendelkezésre a megfelelő infrastruktúra, tűzoltókocsiból kapta az utánpótlást. Megpihent, feltöltötte a készletet és ment tovább. Ma még visszatér ide, hazafelé tartva. Gárdony, gőzmozdony, nosztalgiavonat.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

380. kép

 

Ma éjjel megérkeztünk a nyaralásból. Volt pár napon töltött óránk, volt némi kultúrprogram, volt ejtőzés, mozgás (úszás vagy inkább lebegés), meg utazás, vezetés. És hogy legyen némi izgalom is, hazafelé tettünk egy kitérőt a bakancslista egy elemének kipipálása érdekében: Nem a szokott úton jöttünk. A kitérő Albániát jelentette, már pár éve terveztem, hogy ide el kell jönnöm. Most sikerült. Mivel Albániába nem kell útlevél (mármint nekünk, magyaroknak - meg sok más nemzetnek sem), így extra felkészülés nélkül jöhettünk. A határátlépés sima volt, nem kellett várnunk semmit, és már ott is voltunk. Mindenképpen szerettem volna bunkert látni, ez ugye Albánia egyik híressége, bár szerintem ők jól meglennének az ilyen híresség nélkül. Hát sikerült. Láttunk nagyot is (kívülről), és felkeresünk egy kicsit. Igen, a képen a nyíl épp egy ilyen kicsire mutat. Meglestük a Preszpa-tavat az albán oldalról, le is ereszkedtünk kis falvakba a tó mentén. Az élmény inkább érdekesnek volt mondható, mint tartalmasnak. Ez is egy világ. Mindenesetre a környék azért szép. Az élmények még ülepednek.

Már van egy félkész oldalam erről a nyaralásról pár képpel, amit ide kattintva lehet megnézni.

A többi képem meg a főoldalról.

379. kép

 Már megint hol jártam... Egy időutazáson. Vagy egy kút mélyén? Mindenesetre nosztalgikus élmény volt, sok régi emlék jött elő, annak ellenére, hogy korábban konkrétan itt nem voltam még. Inota, hőerőmű. A "címlapfotó" az egyik hűtőtorony belsejéből készült. Szóval nem kút, nem is kémény (pedig régen 3 kéménynek hívtuk őket, de nem kémények hanem hűtőtornyok). Emlékszem, még gyerekként, ha mentünk autóval Veszprémbe, mindig megcsodáltuk a 8-as felett a csilléket, nem egyszer mozogni is láttuk őket. Aztán a készenléti lakótelep uszodája: nagyon meszesnek tűnt a vize, nagyon nem is volt meleg, télen jártam itt nemegyszer, öttusa edzésen, az úszás edzések voltak itt. Sokáig nem tartott, az edző nem a legemberségesebb fajta volt, hamar ott is hagytam az egyesületet. De a téli hidegben, a medence fölé húzott túlnyomásos sátor azért még megvan az emlékeim között. A strand vagy uszoda már régen nincs...

A többi inotai képemet ide kattintva lehet megnézni.

Aztán meg a többi, nem csak inotai képemet meg itt lehet megtalálni.

378. kép

 

A mai kép kivételesen nem fénykép, hanem képernyőkép (részlet). Üzemeltetek egy időjárásállomást, évek óta gyűjti, továbbítja az adatokat a kertből. Nem a legszabályosabban van elhelyezve, nem is tervezem tudományos megfigyelések, kutatások alapjául felhasználni az adatait, de arra jó, hogy napi szinten tudjam, mi újság a "birtokon". A mai adat szerint meleg van. Nagyon meleg. Kinn voltunk egész nap, dolgoztunk a házban (éppen egy alapos felújítás folyik, rengeteg rombolással majd építéssel-szépítéssel), első kézből tapasztaltuk, hogy a kütyü igazat mond. Aki ezek után előttem tagadni meri a klímaváltozást, az összes hitelét elveszti.

Az eszköz adatai publikusak, 10 percenként frissíti az adatait (amennyiben az internetkapcsolat nem szakad meg), az alábbi linken elérhetők:

Időjárásállomás, Seregélyes.

Ajánlom figyelmedbe.

377. kép

 

A mai nap sokadik nekirugaszkodása. A sokadik fantasztikus teljesítmény, egy rövid forduló és utána a visszatérés a bázisra. Nincs megállás. Muszáj van. Meg 9 tátogó, sivalkodó fióka, erre van 2 - látszólag - fáradhatatlan szülő, akik rendíthetetlenül hordják a hernyókat, rovarokat, mindenfélét. Iszonyat mennyiségben, és úgy néz ki, feneketlenek azok a bendők. Ahogy elsötétül a nyílás, hangos sivalkodás, mocorgás odabenn, aztán ahogy a szülő távozik, hamarosan viszonylagos csend. De legfeljebb 5 perc, és ott a következő adag kaja. Fantasztikus teljesítmény. Foodora/Wolt by cinege... ;-)
Tavaly is volt 2 fészekalj, az elsőben szintén 9, aztán a másodikban kevesebb, és az lehet nem is kelt ki, elhagyták a szülők a tojásokat, most is éppen 9 fióka ül a fészekben (mire jó egy endoszkópkamera, minimális zavarással le lehetett ellenőrizni a fészket).
Csak így tovább!

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

376. kép

 

Jó dolog a kert. Akkor is, ha az ember nem éppen egy kimondott kertész - ezt tanúsíthatja számos kinyírt, fűnyíráskor áldozatul esett ültetett növény. (Zárójel: még jó, hogy a kertész viszonylag jól tolerálja ezeket az eseteket.) Mert a növényeket szeretik az állatok, ezek közül is a kiemeltebb érdeklődésre kiszemeltek, történetesen a lepkék. Ritkán van olyan év, amikor nem jelenik meg egy-egy érdekesebb (mármint nekem érdekesebb) képviselő. Így volt ma is, egy elég nagy méretű lepke tette tiszteletét nálunk ebédre. A lepke jött "ebédelni", nem mi ettük meg. Mi csak néztük, fotóztam, csodáltam.
Szóval a mai lepke: zöldes gyöngyházlepke. Látványos, szép, emlékezetes.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

375. kép

 

Tavasz van. Végre. Nem csak az időjáráson venni észre, hanem a növényeken (...megint vághatom a füvet...) minden virágzik, állatokon (a hozzánk járó kosztos "utca macskája" hirtelen sokkal vékonyabb lett mint volt (valahol most van egy rakat kismacska), a műhelybe elkezdett fészket rakni egy rozsdafarkú (nem mintha nem csináltam volna neki egy szuper kis odút, de cseszik rá) illetve pókéknál is van egy adag szaporulat, arachnofóbiások most inkább meneküljenek... Sok kis keresztes ivadék egy nagy kupacban, aztán majd mennek szét a kertben. Hajrá, hátha kevesebb lesz a szúnyog meg a légy.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

374. kép

 Kirándultunk egy kicsit, geoládáztunk. Megjártuk a  Lófingató-hegyet (a szemérmesebb térképek szerint Lóingató-hegy, de tényleg az előző az igazi neve). Végre kellemes idő volt,  és nem az áprilisi október figyelt. Vissza a hegyre: jó kis bunkertúra volt, több és elég méretes bunker (volt szovjet, ahogy azt jó néhány cirill betűs feliratból sejteni lehetett), denevér, szűk föld alatti járat, na meg szép kilátás is, ez utóbbi viszont már nem a bunkerben...
A virágok is nyílnak, illatoznak, egyesek már hervadnak, hullanak: mint a képen lévő is; valahogy egy lehullott levélre került  - ebben azért nagy meglepetés nincs -, viszont ahogy ott maradt rajta, mintha rápréselődött volna, az mindent vitt.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

373. kép

 

Mekkora 3D puzzle! Kellett idő ennek a kirakásához. ;-) Legalábbis ez jutott eszembe, amikor megláttam ezt a követ abban az elhagyott kőfejtőbe, Bodajk és Balinka között. Hazafelé a medvehagymázásból (azaz explicit információ: kezdődik a medvehagyma szezon). Ezt a kőfejtőt már számtalanszor láttam, elég gyakran suhanunk el mellette autóval, de most valahogy meg is álltunk, hogy körülnézzünk benne. Amúgy talán érdemes is megállni pár percre, érdekes geológiai formációk vannak itt, szép színes az egész. Szóval megérte azt a pár percet.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

372. kép

 

Tegnap este bejártuk a Biodómot, ami most Fénydóm. (Pár napja indult, volt is pánik, hogy megjöttek az UFO-k Budapestre, lila lett az ég tőlük - mellesleg szerintem Budapesten már évek óta ott vannak az UFO-k, mert amit ott tapasztal gyakran az emberfia, az kizárt, hogy emberi legyen.) Szóval Biodóm. Az látszik, hogy a befejezése még nagyon messze, FÉNYévekre, csilliárdokra van, néha nehéz is elképzelni a koncepciót, hogy az a beton fal, folyosó, izé miért éppen ott van és mi a terv vele. De ez a látványosság, művészet, installáció azért ott van a szeren. A belépő nem olcsó, kicsit tartottam is tőle, hogy megéri-e egyáltalán, de aztán úgy elrepült 2 óra, hogy szinte észre se vettem. Jó alaposan bejártuk a megnyitott részeket, egyes "bemutatók" (avagy művészeti alkotások) időben is hosszabbak, de nem unalmasak, jók, egy kicsit elgondolkodtatóak is. Március 17-ig van nyitva (ha nem hosszabbítják), szerintem érdemes elmenni, megnézni, befogadni. Minden részét. Szánj rá időt.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

A többi képen belül a Biodóm fényei ide kattintva érhetők el.

371. kép

 

Ez a kép sem a  minősége miatt került ide, hanem azért, ami rajta van. Az Orion csillagkép igen sok érdekes "kiegészítőt" tartalmaz, csak nem minden látszik szabad szemmel. A technika segít előcsalogatni ezeket. Van amihez több kell (és ezen a képen is 2 olyan dolog van, amihez több kell), van amihez kevesebb. Akkor mit is kell nézni? Egyrészt a Láng-köd (érdeklődőknek: NGC2024) az Alnitak (Orion-öv legalsó nagy csillaga) mellett - ezt azért kicsit egyszerűbb észrevenni kisebb távcsővel is  - másrészt nagyon halványan, szinte felismerhetetlenül, de azért ott van, a Lófej-köd. Na ez utóbbi az, ami miatt felkerült ez a kép ide, annak ellenére, hogy technikailag nem jó. De minden kezdet nehéz, és eddig úgy gondoltam, ezt nekem reménytelen valaha is fotózni, erre tessék, csak meglett. Motivációt mindenesetre kaptam. Viszont egy darabig valószínűleg jegelnem kell, mivel az Orion lassan láthatatlanná válik a következő télig.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

370. kép

 

Az időjárás-előrejelzés szerint a következő napokban lesz felhő nem kevés, azaz hosszú időre le kell mondani az éjszakai égbolt fotózásáról. Aztán vagy így lesz, vagy nem, ki tudja, de ha igaz, akkor érdemes kihasználni a lehetőséget. A kihagyott lehetőségnél nincs rosszabb. Szóval felkerekedés, kitelepülés. (Úgy néztem ki mint egy Michelin-baba a rengeteg réteg miatt, de inkább ez mint odafagyni.) A Hold fenn volt, fényes volt (bár még nem tele, de közelít), ezért inkább fényes objektumok kerülhettek a célba. Például a Jupiter. És nem is lett olyan rossz. A 4 legnagyobb holdja is ott a képen, balról jobbra: Io, Ganümédész, Európa, Callisto. A legutolsó majdnem a logonál, az látszik a legkevésbé, de azért ott van. A bepakoláskor vettem észre, hogy azért tényleg hideg van, a felszerelésre ráfagyott némi pára. Az autó szerint -5 fok volt, az időjárásállomás csak  -2,4 fokot mutatott.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

369. kép

 Az ember mindig tanul. Van, hogy saját kárára, van, hogy csak úgy, tapasztalásból. Már megint tél van, már megint hideg, de nincs mit tenni, az Orion csak ilyenkor látszik, nyáron innen lehetetlen fotózni. Nagyon fel kell öltözni, a felszerelést is aktualizálni kell a téli viszonyokhoz, és uccu neki, ki a szabadba. Sajnos kiderült, hogy a nagyobbik objektívem alkalmatlan csillagfotózásra, teljesen elmaszatolja a pontokat. Egy jóval kisebb gyújtótávolságú, de amúgy meg szuper objektívvel lőttem ma a képeket. (Igen, képeket, mivel értékelhető fotó csak jó sok kép összedolgozásából lesz. Értékelhető - mármint az én amatőr szintemhez képest.) 2 ködöt is sikerült elkapnom, az egyik a jól ismert Orion köd (vagy Nagy köd), ez van kiemelve a fenti kép alján, a másik - alig látható, de azért ott van - a Láng köd a fenti kép felső kiemelése. Persze technikailag van még mit fejlődni, de legalább már látszik valami kis előremozdulás. Most pár napig szerintem megpróbálok kiolvadni, aztán ha jó idő lesz, mármint nem lesz felhő és szél, akkor megint nekivágok.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

368. kép

 Leesett a hó. Lett vagy 10 centi. Ki tudja,  mikor lesz még ilyen, hogy télen hó..( ki látott már ilyet???). Sokfelé ki is élvezik a gyerekek, többfelé  láttam szánkózó gyerekeket, és még hóembert is, nem is kicsiket, hanem olyan igaziakat. Nálunk is esett, ráadásul a tetőt járó sünre. Vagy sün formára. Mintha éppen nyújtózkodna, vagy megpihenne, lazítana, vagy valami hasonló. (Éééééred, hason - ló  {na jó, ez azért már nem kicsit túlzás, bár ma nem én voltam a legdurvább, lásd Közútkezelő}.) Azért szerintem jópofa...

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

367. kép

 

Most már biztos, hogy létezik a tökéletesen sima víztükör, tökéletes tükröződéssel. Sokkal szebb lenne, ha meredek, havas hegycsúcsok lennének a háttérben és a tükörképben, valami gyönyörű napfelkeltében/naplementében, de ez van, nekünk ez jutott. Szerencsénk volt a korai indulással, háborítatlan környezetet találtunk, és még a fények is megfelelőek voltak. Gaja-szurdok.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

366. kép

 

A mai kirándulás eredménye egy új veszélyes állatfaj felfedezése itt a közelben: a gajaligátor megtalálása. A gajaligátor kizárólag a Gaja-patakban található meg, annak is egy jól behatárolt részén, a Gaja-szurdokban található meg. Másik különös ismertetőjegye, hogy csakis magas vízállás esetében les áldozatára, alacsony vízállás esetén megtévesztésig hasonlít egy vízbe (illetve ugye alacsony vízállás esetében a patakmederbe) dőlt fára. Ekkor mozdulatlanul vár a magas vízállásra, tartalékait használja fel létfenntartásra. Ha élőben szeretnéd megfigyelni, most érdemes elmenned a Gaja-szurdokba, az Ádám-Éva fa melletti híd közelében tanyázik. Légy óvatos!

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

365. kép

 

Az a pillanat, amikor kezded értékelni, hogy van előtted egy üveg felület, és nem a nyakadba kapod azt az ezer liter vizet az útról. Fel akartam tenni a következő pillanatokban készült képet is, de letettem róla, annyira nem látszott semmi. (Vakrepülés.) Talán egy videó valamikor később. De élmény volt.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

364. kép

 

Vannak dolgok, amik szinte arculcsapják az embert kirándulás közben. Erről a kerítésről rögtön egy könyv jutott eszembe: Akit a mozdony füstje megcsapott. Nem tudom, kihez tartozik a kerítés, azt sem hogy magánszemély-e vagy esetleg maga valamelyik vasúttársaság-e, de azért váratlan volt egy hegy "tetején", a turistaút mellett egy ilyen - igen, jól látod, vasúti talpfákból készült - kerítés. Még az a fanyar, erős olajszag is áradt belőle, amit tipikusan a MÁV vagy valamelyik másik vasúti pálya (pl. a Fogaskerekű) mellett lehet érezni. Azért ez most itt egy erdő szélén eléggé erős meglepetés volt. (Füstölgök tovább magamban...) Még egy megjegyzés: véleményem szerint eléggé sziklás az altalaj errefelé, kemény meló lehetett beásni ezeket...

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

363. kép

 

"Emberkedtem" a sziklán egy kicsit... Vagy kicsit voltam az Ember-sziklán.... Mindegyik jó. Újabban szinte rendszerszintű, hogy október 23. előtt (szinte közvetlenül) rövidujjús napok vannak, most is ez várható, 25 fok körüli hőmérsékletekkel (azt' korábban meg ilyen tájban majd' befagyott ott...), 23-a után meg leesik az első hó. Nem látok a jövőben, nem akarok hetet-havat (...) összehozni, de ki tudja. Szóval amíg lehet, kihasználtam a napsütést, és ezt láttam a szikla tetejéről. Megérte felmászni.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

362. kép

 

Volt egy kis időm kirándulni, egy régebbi ötletet újból megcsinálni (most ugyan nem sikerült - megint - de legalább a körülmények biztatóak voltak, kell várni még egy kicsit...) viszont láttam sok szépet, és jól el is fáradtam. A meleg és a jó idő ellenére az erdőben azért volt még pára, ami csodálatos fénysávokat festett a fák között. Ahogy elhagytam az út elejét és az ott dolgozó erdei munkásokat és a zajt, teljesen háborítatlan környezetbe jutottam, egy lélekkel sem találkoztam. Csend, fények, jó levegő, mi kell még?

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

361. kép

 

Volt egy kis időm, nosztalgiáztam. Székesfehérvár Sóstó kedvenc helyem volt régebben, sokat jártam arra. Még geoládát is rejtettem a területre (azóta megszüntettem, viszont más kihasználta a lehetőséget és rejtett egy újat). Szóval most megint bejártam a területet, a TVT és a tanösvény kialakítása után nem először. Kora reggel ugyan több madárra számítottam, ez nem jött be, viszont a teljesen zavartalan víztükör kárpótolt. Érdekes formák, vonalak, tükröződések, majdnem csend... Azért valahol borzasztó, hogy szinte ugyan az a moraj hallatszik folyamatosan, amit például a Margit-szigeten hallani állandóan. 

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

360. kép

 Ma "technikáztam" egy kicsit, közben elkaptam a füst ördögét. Vagy szellemét. Így keletkezett a szellemes füst. Vagy valami hasonló. Esetleg kísérletezés közben fogtam egy kísértetet. Na jó, abbahagytam. Biztos a meleg van rám ilyen hatással. Vagy csak én látom benne? Mindenesetre nekem tetszik ahogy integet, mosolyog. (Nem, továbbra sem dohányzom, más füstforrást használtam, talán nem olyan károsat, mint a cigaretta. Vagy a fene tudja. A remény hal meg utoljára.)

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

359. kép

 

Hosszas rákészülés,. hosszas előkészítés, tanulási folyamat, rengeteg idő, valamint némi elszántság a technika mellett meghozta a gyümölcsét. Végre elkaptam Andromédát! Majd' egy óra volt, mire sikerült mindent rendesen beállítani, nagyjából a megfelelő helyre állítani (nem volt könnyű, a fényképezőgép keresőjében nagyjából semmi nem látszott - egyszer majd leírom - ha érdekel - hogyan oldottam meg). Az utómunka ma reggel készült el,  és a vártnál sokkal jobb lett az eredmény. (Ha jól megnézed a képet, Androméda 2 kísérő galaxisa is látszik.) A kertben töltött éjszaka amúgy is megér pár misét...

Szóval végre, sikerült egy elfogadható asztrofotót csinálni.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

358. kép

 

Hol jártál, báránykám? Hát itt. Ritka alkalom, és az épület állapotából, lehetőségeiből következtetve akár sajnos egyre ritkább, de sikerült bejutni. Mit mondjak, érdekes volt. Mármint annak, aki egy kicsit is fogékony az ilyen ipari dolgok iránt. Volt hangulata, az biztos. Szerencsére kinn verőfényes napsütés volt, így az üvegtető szinte teljes pompájában tündökölt. A színek, fények fantasztikusak voltak, tényleg olyan a hely, hogy simán el lehet vonatkoztatni a valójától, és fantázia kérdése, mit lehet belegondolni a helybe. Két órás séta volt, de minden percét megérte. Kelenföldi erőmű.

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

357. kép

 

Van az úgy, hogy az ember előítéletes. Nem vagyok oda a csótányokért, molyokért, hangyákért és még sok ilyesmikért. Amikor egy képviselőjük olyan emlékeket idéz fel, amik olyan érzéseket keltenek, amik vagy okkal kellemetlenek, vagy csak hallomásból nem barátiak. Aztán megjelenik egy másik faj, ami gyökeresen eltér az általam ismert és antipatikus családtól, és rögtön megváltoztat dolgokat. Ez egy közönséges bíbormoly, ami látványra köszönőviszonyban sincs a ruhamollyal vagy a konyhában megjelenő társaival, szimplán szép. Pedig moly ez is. (Azért vannak még fenntartásaim, eddig semmit nem találtam róla, nem tudom, mivel táplálkozik, okoz-e kárt, stb.) Ja, igen apró, azaz pont moly méret. Csak hát a makró objektív az makró objektív.

(Az előző képtől kezdődően az eredetileg feltöltött kép tartalmazza a készítés koordinátáját is, csak azt nem tudom, a blogmotor kigyomlálja-e belőle.)

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.

356. kép

 

 Néha ki kell mozdulni. Elmenni oda, ahol nincs város, nincs zaj, nincs fény. Mármint lent. Mert fenn azért van fény, van látvány, van sok minden. Azt hiszem, a városból ilyen látvány sosem lesz már. Csak ha a civilizáció összeomlik és eltűnik a fény az utcákról. Aztán felnézünk, és csodálkozunk, hogy milliónyi csillag ragyog felettünk.

A többi képeimet ide kattintva lehet megnézni.

355. kép

 

A képek minősége nem a legjobb, nem is azért kerültek ide. a vadkamera ezt tudja, ezzel kell megbékélni. A múlt hét legjobb elkapott pillanatai 1. rész...(Valahogy eddig ilyen jól elkapott képek nem készültek, de hátha lesz még, ezért a 'sorozat'.)
Tulajdonképpen ezeket a képeket nem is én készítem, ott sem vagyok, ráhatásom nincs. A kamera működése ilyen: a mozgásra kapcsol be, és legjobb tudása szerint készít egy - igazából nem egy, hanem három - képet és egy videót. Ezeket eltárolja, én meg rendszeres időközönként leszedem az elkészült műveket (eddig nagyjából 2 terabájtnyi nagyjából rendezett anyag van). Van mit nézni...

A többi képemet ide kattintva lehet megnézni.